Új évad: 2017 szeptember

Az élethosszig tartó tanulásról

 A résztvevők és kérdéseik:

Demeter Márton: egyetemi oktató vagyok és jelenleg az érdekel az élethosszig való tanulásban, hogy miként tudjuk versenyképessé tenni a tudásunkat a nemzetközi piacon úgy, hogy erőforrásainkat tekintve sereghajtók vagyunk.

Herendy Csilla: UX kutató vagyok, tréner és egyetemi adjunktus. Óvoda óta folyamatosan tanulok és azon kevés emberek közé tartozok, akik elmondhatják magukról: azzal foglalkozom, amit igazán szeretek csinálni. A legjobb UX kutatói kurzusokat az idő alatt végeztem el, amíg GYED-en voltam a gyerekeimmel.

Kéri Rita: társadalomkutatás, függetlenként változó intenzitással már húsz éve folyamatos, a művészet (festés) új fejlemény. Megélhetési egyebeket nem sorolom. Intézményi kereteken kívül, és ha nem szakmai tanulásról beszélünk, lehet-e adaptív életstratégia a nem-tanulás? Leszűkítettük a tanulás értelmét, és itt-ott látszik, hogy kezdjük visszatágítani. A gyerekvállalás nekem például teljesen feje tetejére állította, a legnagyobb nem formális tanulási projekt volt, nem mondom hogy nem tudtam előre, hogy így lesz. A tudáskonstruálás, kooperáció foglalkoztat, és hát ja, nekifutottam a kooperatív játék-tervezésnek anno, amikor a gyerekeim még abban a korban voltak, és a piacon kezdetleges formában sem volt ilyen kínálat.

Kurucz Zsuzsa: kommunikációs szakember vagyok és most és sütni tanulok. Ha sikerül, szívesen viszek valamit nektek is... 

Mihalik Judit: az esemény szervezője, vezetői konzultáns és független kutató vagyok. Talán az érdekelne leginkább, mit értünk valójában tanuláson, és vajon hogyan függ össze az oktatás és képzés, mint üzlet - és a valódi tudás.

Schmideg Ádám: én többféle vagyok: startup agilis coach, társasjátékfejlesztő, író. A játékfejlesztést most tanulom. Nekem furcsa, ha valaki nem tanul, mert az olyan jó, mint a szex. Vagy a süti. Néha kicsit hülyén érzem magam, ahogy közel 50-évesen újabb és újabb dolgokba vágok bele, és megint kezdőnek számítok. 

Török Judit: egyetemi oktató vagyok, 20 éve tanítok gazdasági kommunikációt és idegen nyelvet, illetve a konstruktivista pedagógiai eszközök alkalmazhatóságát és hatásukat kutatom. A leginkább ezek a dilemmák foglalkoztatnak: tanulás, vagy papírgyűjtés? Csak a klasszikus értelemben vett tanulás a tanulás? Coachként pedig az érdekel, mi a vezető szerepe a közös tudásépítésben.

Valiskó Gyöngyi: gyógyszerész/közgazdász vagyok, sok éve gyógyszeripari felsővezető, ami a megélhetést illeti. Amúgy szenvedélyes világutazó, és ha még mindig marad időm akkor viselkedés problémás mentett kutyákat rehabilitálok és/vagy építkezem. Mindenből és mindenkitől igyekszem tanulni, magam is régóta tartok tréningeket, fejlesztek tehetséges fiatalokat. Ami bennem felmerült: személyes és/vagy szakmai fejlődés, belső igény és/vagy külső nyomás, életképes-e egyáltalán ma valaki a folyamatos tanulás nélkül?